Nem tudom ki hogy van vele, de most éreztem azt hosszú idő óta, hogy na igen!Ez a rész visszahozott valamit a régi idők Supernatural feeling-jéből.
Sőt, nem a 4. 5. évadéból, hanem még korábbról, amikor még nem is hittük, hogy léteznek angyalok.
Cas-t sajnos csúnyán likvidálták ebben a részben, de nem féltem, látni fogjuk mi még őt:) csak a ballonkabát nélkül (amit majd Dean szépen visszaad neki!)
Kicsit furcsállottam, hogy Dean nem akadt ki jobban Cas elvesztése miatt, de gondolom van így is bőven gondja. Nem is tudom melyik Winchester tesót sajnáljam jobba...öcsit, akinek borzalmas élményei vannak Luciferrel, meg az ő kínzásaival, vagy a bátyót, akinek ezt végig kell néznie.
Észre sem vettem és tolultak a szemembe a könnyek...amikor Sam azt hiszi (és még mi is) hogy Dean-nel utazik és Dean azt mondja neki, hogy már soha nem lesz jobban. Na az volt az első pillanat, hogy megállt a könny a szememben (
)költői vagyok:) Mert azt éreztem ez kegyetlenség Dean részéről, hogy mondhat ilyet, de aztán arra gondoltam, hogy már a lemondás, a belenyugvás beszél belőle. Aztán persze egyre világosabb lett, hogy ez nem lehet Dean, és valóban nem ő volt. A kedvenc jelenetem ott abban a raktárépületben zajlott. Nagyon megindító volt, ahogy Dean próbált segíteni az öccsének, hogy képes legyen eldönteni mi a valóság és mi a hallucináció. Amikor 'elkérte a kezét' és azt mondta, hogy vele volt, amikor megsérült, sőt ő varrta össze, abban számomra a testvéri szeretet minden rezdülése benne volt. Sokkal jobban mint a 6. évadban bármikor.
A vége jelenet, Dean telefonhívása :"Bobby megígérted, hogy itt leszel" visszaidézte az első évadból azt, amikor Dean hívja John-t. Végülis Bobby is már a srácok apja. Ez a káosz, a leégett ház, Bobby eltűnése, a két fiú megsérülése így együtt sok volt, de valami ilyesmi izgalmakat kaptunk korábban, még a sorozat elején. Nekem nagyon tetszett ez a rész, és reménykedem, hogy a 7. évad többi része is legalább ilyen színvonalas lesz!
(no meg hogy a fiúkat a korházban nem nyírják ki...Dean hogy fog törött lábbal vadászni az számomra rejtély)